Az Intelligence Qientient fejlesztése

Mivel a 20. század elején kötelezővé vált az oktatás Franciaországban, az intelligencia-mutatót (IQ) Alfred Binet, őshonos pszichológus találta ki, hogy megkísérelje a tanulókat rétegezni és extra segítséget kínálni a hátrányos helyzetűek számára. Néhányan úgy gondolták, hogy életük elején hasznot húzhatnak a beavatkozásokból, így megkímélhetik őket a menedékházak településétől. Az IQ teszt olyan kérdésekből állt, amelyek különböző készségkészleteket értékeltek, például a figyelmet, a memóriát és a problémamegoldást. Ezeket nem szokták tanítani az iskolákban, de úgy vélték, hogy ezek a legpontosabb módszerek a tanulók eredményeinek előrejelzésére. Binet modellje szerint az intelligencia az életkor előrehaladtával változik, nem pedig a születés óta statikus marad. A kronológiai életkor mellett ezért bevezette a mentális életkor elvét, amely alapján az egyéni képességeket összehasonlították az adott korcsoportok átlagos pontszámával. Ennek ellenére továbbra is kritikusan értékelte saját tesztelési rendszerét, amely nem vett figyelembe sok zavaró változót, illetve nem foglalkozott az intelligencia multifaktoriális jellegével, ezért veszélyeztette az általánosíthatóságot.

Számos vizsgálati eszközt fejlesztettek ki Binet törekvése óta. 1916-ban Lewis Terman, a Stanford Egyetem pszichológusa számos amerikai tanulmányozásával módosította Binet IQ-tesztjét, és kiadott egy változatot, amely kijavította az eredeti hibákat és széles körben elismert volt az egész országban. Az így kapott Stanford-Binet IQ teszt képes volt észlelni az intellektuálisan fejletteket, ahelyett, hogy kizárólag a spektrum alsó végére koncentrált volna, és a későbbi felülvizsgálatokkal és validációkkal tovább népszerűvé vált. Az Egyesült Államok fegyveres erői a Robert Yerkes másik pszichológus által létrehozott hadsereg alfa- és béta-tesztjeit az első világháború idején újonnan csatlakozottak képességeinek jobb kinevezésére használták fel. Az előbbi írásbeli teszt volt, míg a az utóbbit az írástudatlanság és a nyelvi akadályok hatásainak leküzdésére fejlesztették ki. A magas pontszerzőket tisztnek képezték ki, míg alacsony társaikat a katonaságból engedték ki. Mérföldkő volt, mivel az IQ mérés alkalmazása meghaladta a tudományos okokat.

A múlt század közepén David Wechsler Binet prototípusának fejlesztésével mutatta be a világnak a regényt és a prominens Wechsler felnőtt intelligencia skálát (WAIS). A WAIS mellett a Wechsler gyermekek intelligencia skáláját (WISC), valamint a Wechsler óvodai és elsődleges intelligencia skálát (WPPSI) kifejezetten fiatalok számára tervezték. A Wechsler-skálák váltak az eddigi leggyakrabban használt értékelési eszközökké, és számos más vizsgálati rendszer alapjául.